Závodszky: Meddig ér Manet ecsetje

* Pieter Bruegel (Idősebb - eredetileg: Brueghel - 1525? – 1569.) flamand festőcsalád legjelentősebb tagja, a 16. század legnagyszerűbb flamand festője. Ő fedezte fel Bosch művészetét, erősen is hatott rá. 1559-ig Brueghelnek írta a nevét, később elhagyta a h-t, de a fiai megtartották az eredeti formát. Képeiben az évek múlásával a humort egyre inkább felváltja a keserű szatíra. Több paraszti életképe maradt meg: a Lakodalmas tánc, a Paraszttánc és a legismertebb Parasztlakodalom. A budapesti Szépművészeti Múzeum is őrzi egy jeles alkotását: Keresztelő Szent János prédikációja a pusztában címűt.

˙(életrajzi források: Gombrich, Művészeti Almanach, Bernard Denvir: Impresszionizmus, a festészet vértelen forradalma, Officina Nova, 1993, Drezdai Képtár - Régi mesterek, dr Angelo Walther 1975, David Piper: A művészet élvezete, The Joy of Art-Mitchell Beazley Publishers, Helikon-EMA 1984, Genthon István: Modern francia festmények, 1965, Művészeti lexikon, Wikipédia)


* Hieronymus Bosch (Aken1450 körül – 1516) németalföldi festő, műveinek értelmezése már a saját korában is nehéz volt. Bosch arra használta a démonok, fél emberi -félig állati alakok, masinák és gépek képeit, hogy félelmet és zavart idézzen elő, s az emberi gonoszságot ábrázolja. Művészete, amely hosszú évszázadokra feledésbe merült, végül ösztönzést adott a 20. század szürrealista mozgalmainak.

Bosch

Bosch: Szent Antal megkisértése

* Caravaggio (1571 – 1610) itáliai festő, korának művészeti elvárásai ellen lázadva vált a manierizmus (reneszánsz és barokk között) a 17. század eleji naturalisztikusabb ábrázo- lás jellemzi. A fény és árnyék kontrasztján alapuló, az alak drámai megvilágítása a barokk festészet ismertetőjegye lett.
A bibliai témák hagyományos, eszményített értelmezése he- lyett naturalisztikusan, modell- jeit az utcáról válogatva a val- lásos jeleneteket is életszerűen festette meg. A Szent Máté életéről szóló festménye (1600) feltűnést keltett, az első festményt a megbízók visszautasították, a másodikat fogadták el. Később olyan mesterművek követték, mint az Emmausi vacsora. Élete viharos, 1606. május 29-én egy verekedéssé fajult vitában megölt valakit (állitólag önvédelemből). Ő maga is megsebesült. Ebben az esetben a pártfogók sem segíthettek, s Caravaggiónak menekülnie kellett. Aztán újra csak vere- kedésbe keveredett, ahol egy lovag súlyosan megsebesült. Bebörtönözték, de megszökött. Egy fogadóban rajtaütöttek üldözői és súlyosan megsebesí- tették. Felgyógyulása után pápai kegyelemben reményke- dett, de a tengerparton, telje- sen magára hagyatva halt meg 1610 nyarán. A pápa kegyel- met közlő levele halála után két nap múlva érkezett meg.

Caravaggio: Máté és az angyal

* Rembrandt van Rijn (1606 – Amszterdam, 1669) a legjelentősebb 17. századi németalföldi (holland) művész. Gyakorlott metszetkészítő, emellett számos rajza és rézkarca is fennmaradt. Alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek Holland aranykornak neveznek (kb. a 17. század). Ebben az időben volt csúcspontján a holland kultúra, tudomány, kereskedelem, katonai és politikai hatalom. Több száz festményt és metszetet készített és mintegy 2000 rajzot. A már híres festő műkereskedónél lakott, akinek családjából származó feleésget talált és 1634-ben feleségül vette Saskiát, Saskia halála után Rembrandt viszonyt kezdett Titus gondozójával, egy Greetje Dircx nevű özvegyasszonnyal, ez a kapcsolat balul sült el. Új szeretője a sokkal fiatalabb Hendrickje lett, aki a festő szobalánya volt. Élete vége felé csődbe ment, Amszterdamban, szegényen halt meg néhány évvel túl élve párját.

Rembrandt: Jan Six

* A rézkarc és a rézmetszet (- a metszetnél tűvel egyenesen a rézlemezre rajzolunk, - a karc egy maratási eljárással bővül, ott a lemezre felvitt viaszba kerül a rajz) sokszorosító technikának lényege, hogy a rézlemezen lévő vonalakba papírral beledörzsölt festéket valamilyen préselésre alkalmas géppel (egykor a vasaláshoz használt mángorlóhoz hasonló szerkezettel) rányomtatjuk az előkészített lapra. Mélynyomó sokszorosító eljárásnak hívjuk, mert – például a magasnyomású fametszettel ellentétben – a nyomdafesték a nyomóforma felszínénél mélyebben helyezkedik el.

* Veronese, Paolo (1528 – Velence, 1588) itáliai, olasz festő. Tiziano és Tintoretto festőkkel együtt a velencei reneszánsz aranykorának triászát alkotják.
A kánai menyegző (1563) c. képén Ő maga (Veronese) balra violán játszik, jobbra Tiziano nagybőgőn, Tintoretto Veronese mögött, mind muzsikusok alakjában láthatóak a festményén.

* Tizianoról az előző oldal megjegyzés oszlopában... «

* Jacopo Tintoretto (Velence, 1518 – Velence, 1594) a velencei reneszánsz festészet egyik kiemelkedő képviselője, a híres velencei aranykor festőtriászból leginkább ő az, aki az érett reneszánszból a manierizmusba váltott, így a barokk előfutára lett.

* Peter Paul Rubens (1577 – 1640) barokk flamand festő, Rembrandt mellett kora művészetének legjelentősebb alakja, a 17. századi flamand festészet egységes arculatának megteremtője. 1600-ban Itáliába utazott, szinte azonnal bekerült a mantovai herceg művészekkel és műremekekkel zsúfolt udvarába. Spanyolországba is utazott, majd visszatért Antwerpenbe. Talán legfontosabb művei a tizenkilenc képből álló Medici-sorozatra, amit 5 évig festett. Sajátosan egyéni stílusa nagy hatást gyakorolt az európai festészet fejlődésére.

* Jan Vermeer van Delft, a delfti Vermeer (Delft, 1632 – 1675) Rembrandt mellett a holland aranykor másik legnagyobb festője. "Észak Mona Lisájának" alkotója. Évszázadokig névtelenség kísérte, csak a 19. század közepén, 1842-ben fedezte fel őt Thoré-Bürger, neves francia művészettörténész. A hosszú ismeretlenség miatt nem tudni pontosan, hány képet is festett: ma 32-ről állítják biztosan, hogy az ő műve. Leginkább zsánerképeket festett, legtöbbször a középosztály életének jeleneteit örökítette meg. Lassan dolgozott, élénk színeket használt, különösen az ultramarinkéket és a sárgát. Élete nagy részét Delftben és Hágában töltötte. Fénykorában el tudta tartani népes családját, élete végére teljesen elszegényedett.

* Diego Velázquez (1599. – Madrid, 1660), spanyol festő. 22 éves korában látogat el először Madridba, amelynek műkincsei, főleg Tiziano művei nagy hatást gyakorolnak rá, a következő évben IV. Fülöp király szolgálatába szegődik. Lényegében innen fogva festi portréit, a királyi családról és a spanyol szellemi arisztokráciáról páratlan arcképcsarnokot hoz létre.

* Tiepolo, Giambatista (1696- 1770) az utolsó nagy itáliai barokk festő után, ha néháy évet pihen is a stílusváltás, esetében mégis szorosan vehetően jön az új generáció, hisz idősebb fia Giandomenico *Tiepolo igen fiatalon lesz tehetséges munkatársa.

Spanyolország apoteózisa (megdicsőülése), Királyi palota, Madrid

* Giandomenico Tiepolo (Velence, 1727 - Velence, 1804) Giambatista Tiepolo fia, szintén velencei barokk festő volt. Óccse is festőnek készült, apja készítette fel őket, segédeiként id dolgoztak. Öccsével együtt ők fejezték be apja "olajvázlatait". 20 éves korára már önállóan készített képeket megrendelésre.


« Vissza

» Következő oldal next Next
pdf download pdf download


up to page vissza a lap tetejére

Závodszky Ferenc könyve
a festészet történetének egy – általa különösen jelentősnek ítélt – szeletét és annak hatá- sát jeleníti meg szöveggel és nagy képanyaggal. Megpró- bálja az impresszionizmust és annak ma is fellelhető hatását kor-, kultúra- és gondolkodás- történeti összefüggésben, személyes, szinte nyegle hangon szellemesen és nagy ismeretanyaggal bemutatni...

space grafikák kiállítva
Závodszky kitűnő grafikus és festő, tanárként is sok és sok- féle tapasztalatra tett szert, egyaránt figyel szakmai dol- gokra, az általános műveltség kívánatos és többnyire impli- kált összefüggéseire és arra, hogy egy tanítandó közössé- get tanulni akaróvá neveljen. Ez a könyve egyértelműen a nagyközönség számára ké- szült, de hozzáértők is nyerhet- nek belőle új szempontokat és meglátásokat, mindenképpen élvezhetik az ismeretek és a (reprodukált) alkotások szel- lemesen kusza együvé rende- zését, aminek mozgatója és célja végül is a képzőművé- szeti művek szeretete. Závod- szky szeme és és ítélőképes- sége egyaránt jó, érzékeny- sége és hozzáértése mindig színvonalas, könnyedsége pedig hasznosan rejti azokat a kemény problémákat és ügye- ket, amelyekről ír. Ha van könyv, amelyik megfelel a hagyományos utile et dulce, a hasznos és édes (mint szóra- koztató) követelményeknek, akkor ez a közel sem hagyományosan írt és szerkesztett könyv az.
András Sándor


space
--------------------------------------------------
facebook
--------------------------------------------------

Google

www Youtube
space


up to page vissza a lap tetejére



Book - pdf

space


space


space


space
3 book

--------------------------------------------------
facebook
--------------------------------------------------

Google

www Youtube
space

up to page vissza a lap tetejére
 

Az európai paletta (2.)


Barokk
Az 1553-ban éppen Rómában rajzolgató flamand Pieter Breughel eleinte a középkori misztériumokat megidéző, talányos Hieronymus Bosch képeihez hasonló víziókat fest. Álljunk is meg néhány szóra ennél az oly sok port kavart talányos figuránál, akinek eredeti neve Hieronymus van Aken (Aachen).
                         Pieter Breughel: Szántás
Breughel Pieter Breughel: Lakodalom

Hieronymus Bosch: Szt Antal megkisértése

A divatos "Miasszonyunk a Hattyúhoz" testvériség a visszahúzódó, nős festőt felvette tagjai közé, halálának évét – 1516 – is ők jegyezték le halotti anyakönyvükbe. A város székesegyházának festett oltárképei a protestánsok képrombolásainak estek áldozatul.
Visszatérve Pieter Breugelhez, aki nem véletlenül kapja később az idősebb előnév mellé a paraszt jelzőt is, ugyanis a holland mélyföldet túró falusiak esznek, isznak – és végzik egyéb dolgaikat – későbbi tábláin. A magasban a Babel tornyán időz, de Ikarusa a földhöz, jelesül a tengerhez tartozik, és nem az egekhez.
Breugel: Ikarusz bukása


Valószínűleg a nagypapa telepedett meg Herto- genboschban közvetle- nül 1400 előtt, innen származhat az így felvett Bosh név (HertogenBosh).


A – költészet fenegyerekéhez, Villonhoz hasonló életű – rosszfiú, Caravaggio 1606-ban gyilkosság vádja elől menekül el Rómából, nem kése, ő maga a sötéten áthasító fény.
 Caravaggio: Szent Pál megtérése
Caravaggio: Szent Pál megtérése

Ebben az évben születik Leidenben Rembrandt van Rijn, az (általunk is) kiválasztott rajzoló és festő. Híres rézkarc* sorozatának A százforintos lapnak több ismert változata arra engedhet következtetni, hogy az első komoly pénzhamisítót találjuk meg Amszterdamban, némileg közelebb járunk az igazsághoz, ha megnézzük portréit és önportréit, amik alig felfogható csúcsai az emberi képességnek.
Rembrandt: 100 ft-os lap, portrék
A későbbi polgármesterről készí- tett félalakos arcképe még barátságuk idejéről való, az elhidegülés oka nem más, mint Rembrandt tartozásai Six felé, a nagyratörő üzletember így volt kénytelen megválogatni barátait. A máig ható szempontokat fölülírja az a tény, hogy mégis Rembrandt neve maradt fent.







Rembrandt: Tulp doktor anató- miája


A barokk első főszakácsa Peter Paul Rubens még nagy kanállal méri a húst konyhájában. Az Itáliáért rajongó flamand olyan idolokat talál mint Tiziano, Veronese vagy Caravaggio és az új barokk előhírnökeként inkább még manierista Tintoretto, aki a velencei Doge palotában – épp a Spanyol Armada elsüllyedésével egy időben, 1588-ban – megfesti híres Paradicsomát, a kor szokásához híven, többek segédletével.
Rembrandt: Tulp doktor anatómiája

Tintoretto





Tintoretto:
Ariadne, Venus and Bacchus
P. P. Rubens már az 1620-as évek- ben több mint 20 vásznát Medici Máriának szente- li, de Antwerpen- ben sem akárki- vel dolgozik, Van Dyck (Dijk) az asszisztense.


Rubens: Henrik és Medici Mária esküvője

Vermeer: Delft
    Az idősebb Rubenset 35 esztendővel túlélő – mindössze 43 évesen, 1675-ös évben eltávozott – holland Vermeer delfti enteriőrjeit és tájképeit csak mintegy 200 évvel később fedezi fel magának már a polgári nyugalmát kereső XIX. századi ember. A művészvilág eddig talán legnagyobb hamisítási botrányának is egy Vermeernek tulajdonított kép a tárgya, Van Meegeren – egy kohómérnökből lett holland festő – először inkább hiúsága okán, mint pénzéhségtől vezérelve megfesti a Krisztus Emmausban témát Vermeer stílusában, majd a festményeit kritizáló, lehurrogó műkritikushoz a képet eljuttatva – bosszúvágyát kielégítve – rászedi ezzel a híres holland művészettörténészt.

                          Vermeer: Delft látképe, 1560


Minden kornak lehet festője, de magának az európai festészetnek a festője az leginkább a spanyol (sevillai) Diego Rodrigez de Silva y Velázquez. Még huszonévesen elveszi mestere lányát, majd Rubens rábeszélésére nekifog első talján útjának. Húsz év múlva visszatér ide, és 1650-ben itt festi meg X. Ince pápa portréját.
Híres Las Meninas-án saját magát is megörökíti a festők festője, a képen az uralkodó pár is jelen van, de csak a tükör- ben látszanak.

Velázquez: X. Ince pápa portréja
Velazquez: X Ince pápa

Az 1700 előtt néhány évvel született utolsó nagy barokk mester, Giambattista Tiepolo* és vele dolgozó fia(i) GianDomenico Tiepolo* után aztán jöhetne a következő generáció*, Európát a XVIII. század első felében azonban nem igazán a festészet izgatja mint inkább a felvilágosodás. Ez az időszak a filozófiáé, hogy Franciaországból indulva főleg az angol empiristákon át eljusson a század végére a német klaszszikus filozófia virágkorába.

Giovanni Domenico Tiepolo: Trójai ló Velazquez: Las meninas


« Vissza            up to page vissza a lap tetejére

A könyv szövegét tartalmazó lapokon, az
oldalon a szavak kereséshez nyomja meg
a  Ctrl  F  billentyűt, a képernyőn erre
(alul vagy fent) megjelenik a keresés opció.