Závodszky: Meddig ér Manet ecsetje

* Jacques-Louis David (1748 – 1825) francia festő, a klasszicizmus vezéralakja. Rómából 1780 végén tér vissza Párizsba, ahol nagy sikert arat a Louvre magas presztizsű Salonján egyik festményével. Lelkes híve a francia forradalomnak, Napóleonnak, és művészi munkásságával is az ideológiájukat kívánta szolgálni. Témái ezért a hazafiasság, hősiesség, a forradalom iránti önfeláldozás eszméi, de a klasszikus forrásokból fakadóan szerelmi, sőt erotikus témákat is ábrázolt.

* William Turner (1775 – 1851) angol romantikus festő, John Constable-lel a XIX. századi modern festészet irányzatainak elindítója, hatással volt a barbizoni iskolára és az impresszonistákra.

* Johann Wolfgang von Goethe (1749 – 1832) német író, költő, művészetteoretikus, természettudós, jogász és politikus. A német és a világ- irodalom egyik legnagyobb költője. A weimari udvar már Goethe odaérkezése előtt is némileg irodalmi központ volt. Először követségi tanácsossá, majd 1782-ben a weimári köztársaság miniszterelnökévé nevezték ki, míg ugyanekkor II. József császár nemességgel is kitüntette. A francia polgári forradalom után komoly barátság alakult ki közte és Friedrich Schiller között. Fó művén, a Fauston egész életén keresztül dolgozott

* Michel de Montaigne (1533 – 1592) francia filozófus. Az esszé műfajának megteremtője a világirodalomban. Az újkor kezdetén, a francia vallásháborúk idején a klasszikus humanista görög-latin gondolkodók hatására kezdte írni Essais címmel jegyzeteit.

* René Descartes(1596 – Stockholm, 1650) francia filozófus, természetkutató és matematikus. Filozófiájában a biztos tudásra, a lehető legnagyobb bizonyosságra való törekvés a jellemző és ami elvezet Kanthoz, az a szubjektum mindenekelőtti elfogadása. Vele kezdődik az újkori filozófia antropológiai fordulata, valamint ő volt az analitikus geometria egyik megalapítója. Műveiben az egzakt természettudományok eredményeit és a matematika módszereit alkalmazta. Szembefordult a skolasztikus filozófiával, az ésszerű (racionális) érvelést tette a gondolkodás központjába. Ez az ismert descartes-i kételkedés alapja. De Descartes műve épp úgy tele van ellentmondással, mint egyénisége. Metafizikájában idealista, természetszemléletében materialista volt.

* Sir Isaac Newton (1642 – 1727) angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus és alkimista; a modern történelem egyik kiemelkedő tudósa. Korszakalkotó levezetése, melyben leírja az egyetemes tömegvonzás törvényét, ezzel megalapozta a klasszikus mechanika tudományát. Ő volt az első, aki megmutatta, hogy az égitestek és a Földön lévő tárgyak mozgását ugyanazon természeti törvények határozzák meg. Matematikai magyarázattal alátámasztotta Kepler bolygómozgási törvényeit. Törvényei fontos szerepet játszottak a tudományos forradalomban és a heliocentrikus világkép elterjedésében. Mindemellett optikai kutatásokat is végzett. Ő fedezte fel azt is, hogy a prizmán megfigyelhető színek valójában az áthaladó fehér fény alkotóelemei, nem pedig a prizma fényt színező hatásának tudható be – ahogy Roger Bacon feltételezte a 13. században –, valamint feltételezte hogy a fénynek részecske természete van. Newton, csakúgy, mint Leibniz, az analízis (differenciálszámítás és integrálszámítás) vagy, más néven az infinitezimális kalkulus egyik megalkotója.

* Blaise Pascal (1623. – 1662) francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus, teológus, moralista és vitatkozó. Mechanikus számológépet szerkesztett, megalapozta a projektív geometriát, kidolgozta másokkal közösen a valószínűség matematikai elméletét. Tanulmányozta a folyadékokat és tisztázta a vákuum és a nyomás fogalmait. A nyomás mértékegysége az ő munkásságának tiszteletére lett pascal. Descartes-hoz hasonlóan a gondolkodásnak és a gyakorlati kísérletek tényadatainak tulajdonított döntő szerepet tudósi munkásságában.

* Galileo Galilei (Pisa, 1564 – 1642) olasz természettudós. A geocentrikus elmélet helyett a heliocentrikus világkép elfogadtatása fűződik a nevéhez. E pur si muove – És mégis mozog (a Föld), amelyet röviddel halála előtt mondott ki a híres perbefogására reagálva (ahol elítélték, de sohasem börtönözték be és nem zárták ki). A pisai ferde toronyból leejtett különböző tömegű testeket, amivel bizonyította, hogy a szabadesés sebessége független a testek tömegétől (kizárva a légellenállást). Ő volt az első, aki hegyeket és krátereket vélt felfedezni a Holdon, amire a felszínen látható fény-árnyék mintákból következtetett, arra a következtetésre jutott, hogy a Hold "durva és egyenetlen, csakúgy, mint a Föld felszíne maga" és nem tökéletes gömb, mint ahogy Arisztotelész hirdette. Galilei távcsövével megállapította, hogy a szabad szemmel folytonosnak látszó Tejút csillagok sokaságából áll. Egyébként tény, hogy Galileinek nem voltak döntő bizonyítékai arra, hogy nem a Föld van a világegyetem középpontjában. A Föld mozgására és forgására vonatkozó kísérletet Léon Foucault (1819–1868) a híres ingakísérletét 1851-ben végezte el a párizsi Pantheonban.

* Az enciklopédisták, a 18. századi francia szerzők egy csoportja, akik Denis Diderot irányításával közreműködtek az Encyclopédie készítésében. Ide tartozik d'Alembert matematikus, Voltaire és Rousseau fillozófus is.

* Immanuel Kant (Königsberg, 1724. – 1804), német filozófus, a német idealizmus megteremtője, a königsbergi egyetem professzora volt. Az ő nevéhez fűződik továbbá a kategorikus imperatívusz megalkotása, a filozófiai "kopernikuszi fordulat", a transzcendentális idealizmus. A felvilágosodás következtében a mindent elsőprő ész kritikáját fogalmazta meg, abból indult ki, hogy a racionalizmus dogmatizmushoz, az empirizmus pedig szkepticizmushoz vezet. Ezt a kettős veszélyt akarván elkerülni, Kant a szellemi és az érzéki megismerés egységéből indult ki: "az érzéki szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek". Esztétikájának lényege: a szépség a tárgy célszerűségének a formája. Morálfilozófiája: a cselekvés erkölcsössége minden érzelmi megnyilvánulástól mentes kell, hogy legyen, egy cselekedet akkor mondható erkölcsösnek, ha az ész parancsából fakad. (Megjegyzés: Így kimondottan, kimondatlanul is az igazságot teszi a tett, a cselekvés irányításának mércéjévé - Závodszky)

* Friedrich Nietzsche (1844 – Weimar, Németo., 1900) 2. rész német klasszika-filológus, egyetemi tanár, filozófus, mindig is vitatott gondolkodónak számított. Az individualizmus képviselője, az egzisztencializmus egyik előfutára Kierkegaard és Schopenhauer mellett. Kritizálta a korabeli értékrendet, különösen a kereszténységet, a szocializmust és a darwinizmust. A Zarathustra megírása után betegsége egyre inkább eluralkodott rajta, 1889-ben Torinóban bekövetkezett Nietzsche szellemi összeomlása (A torinói ló). Tébolyult leveleket írt barátaihoz és idegenekhez egyaránt, amelyeket hol "Dionüszoszként", hol a "Megfeszítettként" írt alá.  «« 1.

* John Constable (1776 – 1837) angol tájképfestő. Jelentős szerepe volt az angol romantikus tájképfestészet történetében és alkotói stílusa meghatározó befolyást gyakorolt a francia romantikus festőkre, a barbizoni iskolára és az impresszionistákra. A Királyi Művészeti Akadémia (Royal Academy of Arts, London) tagja volt. 1824-ben A fehér ló, A szénásszekér c. és még pár tájképeit kiállították a Párizsi Salonon, óriási sikere volt

* Aelbert Jacobsz Cuyp (1620 – 1691) holland festő a holland aranykorból. Tájképeket, állatképeket, vadászjeleneteket festett.

* Eugène Delacroix (1798 – 1863) francia festő, a romantikus festészet egyik legnagyobb alakja mind a kortársak, mind az utókor számára. A romantika igazából a német irodalomban bukkan fel először, mégis egyszerűen mondhatjuk azt, hogy a romantika kora Delacroix születésétől haláláig terjed.

* Delacroix: Villámlástól megrettent ló* 1824, 23,6 x 32 cm, aquarellejét szerencsére a Szépművészeti Múzeumunk (Budapest) őrzi. Erről a kisméretű aquarelle-ről azt írja Genthon István 1964-ben, hogy ez a fiatal Delacroix egyik fő műve. Igaz, ekkor már túl van a Dante és Vergilius pokolraszállásán és épp kiállítja a Chiosi mészárlást, de ez a munka valóban a romantika egyik lehetséges legszebb megjelenítése a papíron.

* Théodore Géricault (1790-1824), francis romantikus festő, művészetében, egyéniségében a végletek, a szinte önemésztő szenvedélyek, a gyors változások csapnak össze.

* Caspar David Friedrich (1774 – 1840) német romantika alapító festője (Philipp Otto Runge mellett). Műveinek tárgya gyakran a természet volt, a tájat azonban erősen szimbólikus, metafizikus, majdhogynem transzcendens módon ábrázolja.

* Jean-François Millet (1814 – 1875) francia festőművész, a 19. századi realizmus nagy mestere. A barbizoni iskola egyik meghatározója, a csoportban ő az emberfestő, aki a 19. századi hagyományos francia paraszti élet mindennapjainak megörökítője. Elkapta még a nagy változások előtti pillanatokat, nagyra becsülték ezért művész utódai, köztük Vincent Van Gogh, majd Salvador Dalí lelkesedtek érte.

* Szalon, a párizsi királyi palota, a Louvre nagyterme, ahol 1673-tól a királyi művészeti akadémia tagjai mutatták be műveiket.    » 2.


« Vissza

» Következő oldal next Next pdf download pdf download


up to page vissza a lap tetejére

Závodszky Ferenc könyve
a festészet történetének egy – általa különösen jelentősnek ítélt – szeletét és annak hatá- sát jeleníti meg szöveggel és nagy képanyaggal. Megpró- bálja az impresszionizmust és annak ma is fellelhető hatását kor-, kultúra- és gondolkodás- történeti összefüggésben, személyes, szinte nyegle hangon szellemesen és nagy ismeretanyaggal bemutatni...

space grafikák kiállítva
Závodszky kitűnő grafikus és festő, tanárként is sok és sok- féle tapasztalatra tett szert, egyaránt figyel szakmai dol- gokra, az általános műveltség kívánatos és többnyire impli- kált összefüggéseire és arra, hogy egy tanítandó közössé- get tanulni akaróvá neveljen. Ez a könyve egyértelműen a nagyközönség számára ké- szült, de hozzáértők is nyerhet- nek belőle új szempontokat és meglátásokat, mindenképpen élvezhetik az ismeretek és a (reprodukált) alkotások szel- lemesen kusza együvé rende- zését, aminek mozgatója és célja végül is a képzőművé- szeti művek szeretete. Závod- szky szeme és és ítélőképes- sége egyaránt jó, érzékeny- sége és hozzáértése mindig színvonalas, könnyedsége pedig hasznosan rejti azokat a kemény problémákat és ügye- ket, amelyekről ír. Ha van könyv, amelyik megfelel a hagyományos utile et dulce, a hasznos és édes (mint szóra- koztató) követelményeknek, akkor ez a közel sem hagyományosan írt és szerkesztett könyv az.
András Sándor


space
--------------------------------------------------
facebook
--------------------------------------------------

Google

www Youtube
space


up to page vissza a lap tetejére



Book - pdf

space


space


space


space
3 book


--------------------------------------------------
facebook
--------------------------------------------------

Google

www Youtube
space

up to page vissza a lap tetejére
 

Az európai paletta (3.)


Klasszicizmus, Felvilágosodás, Romantika, Realizmus




A XVIII. sz. második fele - Klasszicizmus

Európa nyugati felében ekkor már elindult és még tart a felvilágosodásnak nevezett - a tudományt, a tudományos vizsgálódást és szemléletet, az az az értelmet a középpontba helyező - pezsgés. A festészetbe vissza a kontinensen talán - a század közepén Párizsban világrajövő - Jacques Louis David* visz, ő a franciák klaszszicista bonapartistája.



David, Jacques-Louis: A szabin nők. 1799. Louvre, Párizs

A XIX. sz. első fele - a Romantika

Végül a csatornán áthajózva a zseniális angol Turnert* találni, az aquarelle és a rajz mesteréből a lángoló víz festője lesz, aki a hajóárbóchoz is odakötteti magát, hogy megfesthesse a vihart a tengeren.
Ez érezhetően már a romantika, amely- nek előzményei a 18. század elejétől az itt divatos angol tájkert, mely a barokk szabályozott parkjaival ellentétben az "érintetlen" természetet utánozza.
Az ilyen regényes (roman) tájhoz erősen hozzátartozik a romok látványa, ez a középkor irányába tereli az érdeklődést, ez a 19. századra meghozza Angliában az úgynevezett Gothic Revival-t, a gótikus újjászületést, ez a kontinensen a németeknél a múlt felé fordulást, a nemzeti múlt újraélesztéséhez vezet, még pedig olyan vállalkozásokkal, mint a középkorban félbemaradt kölni dóm tornyainak felépítése. Ezt a színekről is zseniális tanulmányt író Goethe is támogatja, ez a színek utáni érdeklődés is jelzi talán, hogy ő, aki a klasszicizmus híve volt, most a romantika felé is fordítja figyelmét.
A romantikus lelki alkatra jellemző az érzelem minél erőteljesebb átélésének igénye és a romantikus művész ennek a megjelenítésére koncentrál elsősorban. Ebből is következik a szenvedély és a szenvedélyektől erősen fűtött egyéniség kultusza.

     William Turner: Eső, gőz és sebesség
         The Great Western Railway, 1844
A felvilágosodás

A felvilágosodás*, az angol polgárháború után némileg stabilabbá váló Anglia hatása a kontinensen is a bölcsesség és az új tudás iránti igény fellépésével jár, a természetfelettiben való hittel kapcsolatban egyre erősebb bizonytalanság üti fel a fejét, ezért a valósan megtapasztalható dolgokra irányul a figyelem, a tudás az ezekből a tapasztalatokból kiindulva keresi az eredményeket. Ezzel érkezünk az ún. "Értelem korához" (racionalizmus) és ez Montaigne* és René Descartes* filozófusoknál a természetfelettihez fűződő komoly szkepticizmushoz vezet és ők már a természet "valódi" tudás alapú megismerésének igényére építik fel gondolkodásukat. Mindezt még a reneszánsz korban (1500 körül) Newton* indítja el, de kialakulásához kihagyhatatlan a barokk (17. sz) korból Pascal* és Galilei munkássága is.
A felvilágosodás korának közepén már Franciaországban az Enciklopédisták*, Denis Diderot* és d'Alembert*, utolsó harmadában Voltaire*, Rousseau*, Kant*, Adam Smith, Thomas Jefferson* és az akkor még fiatal Goethe* kutatásai és gondolatai a meghatározóak. A spiritualítással szemben Voltaire híressé vált szállóigéje "Écrasez l'infâme!" (Tiporjátok el a gyalázatost) elvezet egészen Nietzsche szintén híres "Isten halott" megjegyzéséig. Nietzsche-ével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy még a művészetnek is rettenetesen sokat ártó 20. századi német nemzeti szocialisták, a nácik rombolóan kicsinyes nagyravágyása mellett buta műveletlenségüket is bizonyítja, hogy a szifilisszel küzdő és egyre inkább eszét vesztő (pedig okosságára jellemző, hogy már 20 évesen egyetemi tanárnak nevezték ki) Nietzsche ugyanúgy gyűlölte a németeket mint az izraelitákat, az emberfölötti embere (az Übermensch - emberen túli ember) semmi esetre sem a németeket, hanem az isten helyébe lépő, eszének qualitásaival szinte mindenre képes embert jelentette szándéka szerint (az valós, hogy egy bomló agy szüleménye a végleges jellemzés erre az übermensch-re, az egyre inkább mindenkit utáló Nietzsche ellenszenves példánya lesz ez az emberfölötti embere.



Delacroix: Villámlástól megrettent ló, 1824


                              Constable: Weymouth-öböl


Nem érdektelen talán, hogy William Turner és Constable* – tehát az angolok – révén vagy közvetítésével jutnak el – igazán két évszázad késéssel – a franciákhoz Németalföld csodálatos tájkép-festészetének tanulságai.

Constable: Szénásszekér
Constable: Szénásszekér

A németalföldi festő, Aelbert Jacobsz Cuyp rajza egy folyóparti tájról
Aelbert Cyup

Delacroix-ra* közvetlenül hat Constable, az idős Delacroix-t munka közben meg már Monet-ék lesik meg a szemben lévő műtermükből, így meg is érkeztünk a grand-rue des Batignolles-ra, egy ottani párizsi kávézóba.

A németalföldi Pieter "paraszt" Bruegel fiának, Jan Brueghelnek Paradicsomja 1615-ből
Jan Breughel





















Eugène Delacroix

Meg kell említeni itt a franciák közül a szenvedélyes Théodore Géricault-t* és a pomerániai német romantikus hazafit, Caspar David Friedrich* festőt, akire a melankólia (leginkább erre használja a lila színt) jellemző.
Nem messze a körúton Manet már 60-ban műtermet bérel, épp amikor az Eugène Delacroix és Millet nevével fémjelzett csoport nagyszabású kiállítást rendez.


Delacroix:
Dante és Vergilius
1822, Louvre, Paris


Caspar David Friedrich: Jégtáblák a tengeren, 1824.          Théodore Géricault: A Medúza tutaja, 1819.
Caspar David Friedrich és T. Gericault

Jean-François Millet az unokaterstvérénél készült rajza Gréville-ben, aquqrelle, 1854
Millet



« Vissza            up to page vissza a lap tetejére

A könyv szövegét tartalmazó lapokon, az
oldalon a szavak kereséshez nyomja meg
a  Ctrl  F  billentyűt, a képernyőn erre
(alul vagy fent) megjelenik a keresés opció.