Závodszky: Meddig ér Manet ecsetje

* Deleuze, Gilles (1925- 1995) francia filozófus, Főbb művei: Különbség és ismétlés, Nietzsche és a filozófia, Kant kritikai filozófiája, A bergsonizmus, Spinoza, avagy a kifejezés problémája, A hajlítás, Leibnitz és a barokk.

˙(életrajzi források: Gombrich, Művészeti Almanach, Bernard Denvir: Impresszionizmus, a festészet vértelen forradalma, Officina Nova, 1993, Drezdai Képtár - Régi mesterek, dr Angelo Walther 1975, David Piper: A művészet élvezete, The Joy of Art-Mitchell Beazley Publishers, HelikonEMA 1984, Genthon István: Modern francia festmények, 1965, Művészeti lexikon, Wikipédia)

* András Sándor (1934- ) magyar író, költő, filozófus, egyetemi tanár. Washingtonban 27 évig tanított német irodalmat, a 89-es rendszerváltás előtti emigráns magyar írók legizgalmasabb lapjának, az Arkánumnak egyik alapítója.

András Sándor

* Stéphane Mallarmé (1842 –1898) francia költő és műfordító. Manet-val jó barátok voltak, 1876-ban Manet képet is festett róla, a festmény az impresszionizmus egyik nyitánya lett, de barátai a költők közül is sokan voltak, Paul Valéry, a belga Verhaeren vagy az angol Oscar Wilde legtöbbször Mallarmé lakásán gyűltek össze. Egyik műfordítását Mallarmé festőbarátja, Manet illusztrálta. Az 1. világháború vége felé rákban meghalt francia impresszionista La mere (A tenger) zenekari mű szerzője, Claude Debussy is megzenésítette verseit.

* Fragonard Jean-Honoré (1732 – 1806): francia kései barokk, pontosabban "rokokó" festő. Boucher és Chardin tanították. A francia forradal- mat karrierja nem élte túl.

* Szalon, a királyi palota, a Louvre nagyterme, ahol 1673-tól a királyi művészeti akadémia tagjai mutatták be műveiket. A nagy francia forradalom után két évvel, 1791-től már a nem akadémiai tagok is részt vehettek a tárlaton. 1870-ig (a porosz-francia háborúig, illetve a Komműnig) Nieuwerkerke gróf elnökletével egy többségében konzervatív felfogású tagokból álló zsűri döntött arról, mi szerepelhet a kiállításon. A Kommün után a már képeikkel legalább egyszer szereplő művészek maguk választották meg a grémium tagjait. A Szalonon való sikeres szereplés az elismerés legbiztosabb jele volt, a nagydíjával rendelkező művész befutottnak számított.

Gervex: Salon de Paris

* Richard Parkes Bonington (1802 — 1828.) fiatalon - 26 évesen meghalt - angol romantikus festő és kőrajzoló, az angol és az európai tájfestészet egyik legjelentősebb művésze. Delacroix-val jó barátságban voltak.

* Theodore Rousseau (Párizs, 1812 – Barbizon, 1867) francia festő, a barbizoni iskola egyik megalapítója, 1830-tól Jules Dupré-vel és Daubigny-val járták a fontainebleau-i erdőt, így kerültek Barbinzonba, és lettek ennek a csoportnak az alapítói közt. (Nem azonos a néhány évtizeddek fiatalabb Vámos Rousseauval)

* Barbizon, egy Párizs környéki falu a fontainebleau-i erdő szélén. 1835 körül fiatal francia tájképfestőkből álló csoport utazott ide. Nevük a művészettörténetbe mint barbizoni iskola vonult be. Leginkább tagjait az impresszionisták előfutáraként a "barbizoniak" néven emlegetik.

* Daubigny, Charles-François (1817 – 1878) a barbizoni iskola egyik alapító tagja, jó barátja volt Claude Monet és Paul Cézanne, Monet és néhány impresszionista festőt anyagilag is támogatta. A romantikából az impresszinizmus felé vitte a szakmai pályája.

* Díaz de la Peña (Bordeaux, 1808 – 1876) Spanyol származású francia festő. Fél lábát elveszítvén porcelánfestő lett, de aztán Párizsba ment és csatlakozott Théodore Rousseau, Jules Dupré festőkhöz, s ment utánuk Barbizonba. Képeit gyakran állították ki a párizsi Salonban, 1851-ben kitüntették

Daubigny rajza a hajójáról

Daubigny rajza, amint a műterem hajójában rajzol

* Eugène Louis Boudin (1824 - 1898) az egyik első francia plain air festő, tengeri, tengeriparti témái a legnépszerűbbek. Troyon, Millet és Thomas Couture munkái ösztönzik a fiatal Boudint. 1859-ben találkozott Gustave Courbet-val, aki bemutatta Charles Baudelaire-nek, aki felhívta Boudin tehetségére a közvélemény figyelmét. A művész az 1859-es párizsi Salonon debütált. Aztán részt vett az impresszionisták első nyilvános kiállításán 1874-ben, s 1883-ban, majd ezt követően Durand-Ruel többször önálló kiállításon mutatta be műveit.


Boudin: Trouville

* Camille Corot (Párizs, 1796 – 1875) francia festő, a tájképfestészet egyik legnagyobb mestere. A romantika utáni realizmus neves képviselője. Gyakran jelentek meg képei a hivatalos Szalonban. 1840-ben megvásárolta egy képét a francia állam, 1846-ban megkapta a Francia Becsületrendet.

* Jules Dupré (1811 – 1889) francia festő és litográfus, a barbizoni iskola tagja, 1830-as évek közepétől főleg Barbizonban élt. Eleinte nagy hatással volt rá Théodore Rousseau, aztán túlhaladta líraibb, finomabb vonású képeivel.

Dupre: hid, 1838

...festmények: Web Múzeum

* Goethe 2., (1749-1832) német író, aki a politikában és a tudományban is komoly eredményeket ért el. A weimari színház igazgatójaként továbbra is foglakozott geoloógiával, biológiával és botanikával, színelméleti tanulmánya is jelentős. A francia forradalom ellen a valmy-i csatában is harcolt, 1808-ban Erfurtban Napoleonnal is találkozott. Főbb művei: Werther szerelme és halála, Iphigenia Tauriszban, Egmont, Wilhelm Meister tanulóévei, Vonzások és változások, Fauszt.

* Nietzsce 2., (1844-1900) filozófiájának legfontosabb kérdése a mi az igaz? Az erköcsi érték szerinte a gyengékben a hatalmon lévők elleni tiltakozás formájaként fogalmazódik meg. Élete utolsó évtizedét elborult elmével anyja és nővére mellett töltötte, antiszemita és nacionalista sógora igyekezett nézeteit a nácizmus teóriájának megalapozására felhasználni.

* Genthon István (1903 – 1969) művészettörténész, az MTA tagja, a művészettörténeti tudományok doktora (1965). Kivételes műveltségű tudós, főként a magyar művészet kutatója volt.





« Vissza

» Következő oldal next Next pdf download pdf download


up to page vissza a lap tetejére

Závodszky Ferenc könyve
a festészet történetének egy – általa különösen jelentősnek ítélt – szeletét és annak hatá- sát jeleníti meg szöveggel és nagy képanyaggal. Megpró- bálja az impresszionizmust és annak ma is fellelhető hatását kor-, kultúra- és gondolkodás- történeti összefüggésben, személyes, szinte nyegle hangon szellemesen és nagy ismeretanyaggal bemutatni...

space grafikák kiállítva
Závodszky kitűnő grafikus és festő, tanárként is sok és sok- féle tapasztalatra tett szert, egyaránt figyel szakmai dol- gokra, az általános műveltség kívánatos és többnyire impli- kált összefüggéseire és arra, hogy egy tanítandó közössé- get tanulni akaróvá neveljen. Ez a könyve egyértelműen a nagyközönség számára ké- szült, de hozzáértők is nyerhet- nek belőle új szempontokat és meglátásokat, mindenképpen élvezhetik az ismeretek és a (reprodukált) alkotások szel- lemesen kusza együvé rende- zését, aminek mozgatója és célja végül is a képzőművé- szeti művek szeretete. Závod- szky szeme és és ítélőképes- sége egyaránt jó, érzékeny- sége és hozzáértése mindig színvonalas, könnyedsége pedig hasznosan rejti azokat a kemény problémákat és ügye- ket, amelyekről ír. Ha van könyv, amelyik megfelel a hagyományos utile et dulce, a hasznos és édes (mint szóra- koztató) követelményeknek, akkor ez a közel sem hagyományosan írt és szerkesztett könyv az.
András Sándor


space
--------------------------------------------------
facebook
--------------------------------------------------

Google

www Youtube
space


up to page vissza a lap tetejére



Book - pdf

space


space


space


space
3 book



--------------------------------------------------
facebook
--------------------------------------------------

Google

www Youtube
space

up to page vissza a lap tetejére
 

Az impresszionizmus (1.)


A lényeget festeni...

      Elóször is nézzük meg, mi is az az impresszió, vagyis szó szerinti fordításban magyarul: mi is az a benyomás?
Benyomásunk csak a valódiról lehet igazi? Egy benyomásról akkor lehet - valószínű - benyomásunk, ha kiöntjük. Gipszbe. Agyba. Főbe. Vagy az ablakon. Mindegy, de ki kell önteni. Ha valami nyomot hagy bennünk, akkor annak a valaminek a lényegét a felszínen fogtuk meg. Deleuze* ezt a felszínt mondja transzcendens mezőnek, itt érhető tetten a lényeg. Ezen a benyomáson eligazodhatunk. Eligazodunk, mert értjük. Értsünk, hogy dönthessünk. Ma alig van vélemény, mert nem jutunk el a benyomásig. Nincs idő. Kizökkent. Time is out – mondja Hamlet. Műfény és műárnyék van. Még a saját hálószobát is lakberendező rendezi. Eldönti, mi a jó. Ahol ébredek, oda tesz virágot vagy sem. Ő megmondja. Ez olyan. Egy biztos: tévé legyen vaze. Benyomás nem kell, hír kell. Jó hírek, rossz hírek, mindegy. Isteni híreim vannak.
Kell isten vagy nem, kérdezi András Sándor* az Ikervilágban is. Heideggerrel válaszol: most nincs – nem tudni, mennyi időre – eltűnt vele a fény. Tudjuk vagy sejtjük, hogy üres a palota és sötét. Ez az impresszió az igazán reális.

Az indián fényben él. Van is árnyéka. Amikor a nyomot követi, lassan mindent megtud arról, aki vagy ami a nyomot hagyta.
A nyomot hagyónak a nyoma az igazán valódit mutatja. Aki nyomon követ, az utolér. Mondjuk az impresszionizmus követi nyomon így a világot, a földet, az istent az embert. Amit és akit érdemes.
Mi meg eredjünk most az impresszionizmus nyomába. Megjelenik mindenhol, átlendülve a 19. század közepén, szobrászatban, irodalom- ban, zenében, padláson, parkban, kádban, ágyban és felhők felett. A zenében Debussy, míg az irodalomban Prust és Manet barátja, a szimbolista költő, Stéphane Mallarmé is ezt a benyomást, ezt az impressziót tartja a meg- ismerés valódi tárgyának*.


Manet: Mallarmé portréja




Fragonard: Bölcső
Eszünkbe – ha van ilyen – a szó hallatán kétségtelenül
a francia festők (illetve a velük dolgozó hollandok,     spanyolok, amerikaiak, és egyéb nemzetűek nevei jutnak elsőre. A megelőző századokban közel két évszázadig egy irányzat uralkodik meglehetősen buján szétterpeszkedve. Ezt a pátriárkakort elérő barokk fenséges itáliai, de kevésbé emberi ünnepeit az őt követő rokokó francia házibulikká faragja, az olasz kagylókból francia csipke lesz. Fragonard flőrtképei mellett van egy szép Bölcső-tanulmánya, befejezetlensége okán még nem fordul be a rokoko kifényezett utcájába, a festőzseni ebben az esetben is páratlanul képes megnyilvánulni így. Az irányzatok követik a históriai világ térbeni és időbeli felfedezéseit, mintegy erről beszámoló jelentések ezek.
A renaissance-tól a barokkon át a klasszicizmusig az ókor felfedezése folyik, a romantikában Afrika* és az akkor még ismeretlen középkor felé fordul az érdeklődés, a realizmus a saját korába érkezik, az impresszionizmusban pedig már benne van mindez a keleti művészet felfedezésének bűvöletével együtt.
Ebben a tizenkilencedikben már ez a négy-öt irányzat váltja egymást, vagy fut egymás mellett (mint elnök és testőrei) és csak 10-15 évig tart erejük. Az idő már rohan. Delacroix 24 évesen néhány hét alatt közel 2,5 méter hosszú vásznon festi meg Dante és Vergilius pokolra szállását (Hotel Pokol, hardrock nagylemez lehetne, valószínű van is). 
Géricault 1819-es főműve, a Medusa tutaja pedig olyan nagy hatással volt rá, hogy párjául Gericault: Meduza tutaja megfestette a Dante bárkáját. "Ha valaki nem képes az ötödik emeletről kizuhant embert annyi idő alatt megfesteni, amíg a szerencsét- len földet ér, az soha nem alkot nagyot a festészetben"– állítja a legnagyobb francia romantikus.
Delacroix: Dante bárkája


Delacroix: Chiosi mészárlás
Még csak 1822-t írunk. Alig két évvel később a Chiosi mészárlás-t – John Constable a Szalonban kiállított Szénásszekér című képét meglátva, hirtelen úgy érzi, a saját munkájának gyenge a háttere, ezért – három vagy inkább négy nap alatt átfesti. Sminkel. Valóban azt mondhatjuk, bizonyos értelemben, hogy fiatalít a képen, ha egy vérengzést ábrázolva nem is finom és pontos ez a szóhasználat.
Jön az igazi keveredés. Rövid idejű irányzatok, hatásuk mégis túlnő az időtartamban többet mutató elődöknél. Leginkább az impresszionizmusra igaz ez. Felborít minden addigi fáradtságot, körmölést, elvet minden részletezést. Szinte egy időben, mégis előzményként jegyezhető a barbizoniak megjelenése.
Európában a görögök is "kívül" estek az ún. nyugati civilizáción, de amikor az 1821-ben kezdődő törökök elleni függetlenségi harcaikban elszenvedték azt a brutális népírtást Khiosz szigetén, akkor annak híre már eljutott Franciaországba is. Delacroix erről beszámóló újsághír hatására festette a Khioszi mészárlást.
A kép kiállításra került a párizsi Salonon, itt heves vitákat gerjesztett. Korának
még uralkodó klasszicista szemléletével szemben ez a kifejező, expresszívebb
látásmód már jelezte, hogy itt van már az új korszak, megérkeztünk a
romantika korába. Az akadémista, de nagyszerű Ingres is ellenszenvvel
fogadta, nem értette a fiatal generáció új ábrázolási törekvéseit.

Delacroix, Constable és Turner mellett meg kell említeni Richard Parkes Bonington nevét is, aki Franciaországban, Calais-ban (Rodin: Calais-i polgárok korszakalkotó szobráról is ismerős lehet a város neve) él, az elsőnek említett francia festőnek barátja, a másik kettőnek honfitársa, mellettük tartja a művészettörténet a harmadik nagy angol romantikus festőnek Boningtont.
Bonington: Grand Canale, Velence

A művészettörténet úgy sorolja be a 19. század művészeti szakaszaiba, hogy a Barbizoni iskola az impresszionizmus melegágya. Barbizon, a hatalmas fontainebleau-i erdő szélén épült kis falu – Párizstól mintegy 50-60 km-re – akkoriban még csak mindössze 200 lakost számlál. Itt telepszik le Théodore Rousseau, akinek családneve ismerősebben
Theodore Rousseau hangozhat a 18. századi filozófusról*, de festőként elhíresül ezen a néven később egy vámtiszt* is, aki nem is sokára a "naív" festészet kimagasló alakja lesz. A mi Théodore Rousseau-nk, ha nem is művészetében, de visszautasítottságban előbbre jutott Manet-nál. Amíg Manet-t néha elfogadja, néha meg visszautasítja a Szalon zsűrije, addig Théodore Rousseau bizony 24 éven keresztül egyfolytában eredménytelenül próbálkozik. (A. Hervier-t 1838-tól 23-szor utasítják vissza, így talán ő a 2. helyezett ezen a nemigazán örömteli ranglistán).

A leginkább impreszszionista módon festő barbizoni Charles Daubigny "Le Botin" nevű csónakján hajókázik az Oise folyón és így festi a folyómenti tájat. Manet 59-ben lelkesen számol be róla és Constant Troyon-ról a Szalonban tett
Daubigny
Daubigny: Az Oise folyón, 1851
                               26,5 x 35 cm, olaj, fa,
                Szépmûvészeti Múzeum,Budapest




Diaz la Pegna téjképe
látogatása után. A fontainebleau-i erdőt festi a féllábú Diaz de la Pegna
(aki sánta, akár a helybeli kocsmárosné kutyája),
Diaz dela Pegna festménye
a nem barbizoni, hanem a trouville-i tengerpartot választó Eugéne Boudin, aki e könyv szerzőjének egyik kedvence,
Boudin: Trouville-i tengerpart
Boudin: Trouville-i tengerpart
szóval Boudin önként vállalt mestere Camille Corot, akit – Daubignyval együtt – 66-ban a Szalon zsűrijének tagjai közé
Corot: Narni híd
Corot: Narni híd

választanak és Jules Duprés, akit Granville a tájkép első francia újítójának tart, a budapesti Szépművészeti Muzeumban található festményét Genthon István 1850 körüli évekre datálja,
Jules Dupré: Malmok a szélben
Jules Dupré: Malmok a szélben

Illyés Mária a 2001-ben megjelent tanulmányában már bőven tíz évvel későbbinek véli (1860-as). 1847-től leköltözik barátjával Charles Jacque-kal – a pestisjárványtól és a nyomortól tartva – a morózus Millet, a paraszti élet elkötelezett
ábrázolója is, aki egyik vezéralakja lesz az iskolának és akit Wolff úgy jellemez, mint a szegények poétáját. Végülis a francia szakirodalom mintegy hetven alkotót nevez meg idetartozónak. A hazaiak romantikus realistáknak nevezik őket. Kétség kívül ez már nem romantika és még nem realizmus, de ez így akkor is fából vaskarika. Nem tejszín- habos virsli és nem ehetetlen, hanem kategóriáját tekintve ez előétel. Kiüresedett realizmusnak is említik, de ez sem pontos, inkább csak egy kényszeredett megjelölése ennek a stilusnak.
Millet: Parasztok
63-ban az elkötelezett köztársaságpárti kritikus – Courbet jó barátja – Castagnary először használja a naturalizmus szót, amit Zola két évvel később az új művészeti törekvés megfogalmazására felhasznál, és az ő nevével összeforrva terjed el a kifejezés.
Jean-François Raffaëlli: Zola portréja
Két portré
É. Zoláról:













1. Manet:
Zola


2. Raffaëlli:
Zola (rajz)
Manet: Zola portréja

« Vissza            up to page vissza a lap tetejére

A könyv szövegét tartalmazó lapokon, az
oldalon a szavak kereséshez nyomja meg
a  Ctrl  F  billentyűt, a képernyőn erre
(alul vagy fent) megjelenik a keresés opció.