Závodszky: Meddig ér Manet ecsetje

(életrajzi források: Gombrich, Művészeti Almanach, Bernard Denvir: Impresszionizmus, a festészet vértelen forradalma, Officina Nova, 1993, Drezdai Képtár - Régi mesterek, dr Angelo Walther 1975, David Piper: A művészet élvezete, The Joy of Art-Mitchell Beazley Publishers, HelikonEMA 1984, Genthon István: Modern francia festmények, 1965, Művészeti lexikon, Wikipédia)

* Claude Monet (840. – 1926) francia impresszionista festő. A Louvre-ban másolt és a párizsi évei alatt barátkozott meg Édouard Manet-val és Pissarróval. 1862-től a svájcból érkezett Gleyre tanítványa lett Párizsban, ott tanult Pierre-Auguste Renoir, Frédéric Bazille és Alfred Sisley is. A porosz–francia háború kitörésekor Ő is Angliába menekült. Manet bevonult, s Bazille pedig hamarosan el is esett a fronton. 1874-es Impresszió .c képéről Louis Leroy kritikus gúnyból nevezte el őket impresszionistáknak. Hoschede, gazdag áruháztulaj- donos és művészetpártoló házába költöztek, aki 1878-ban csődbe ment és Belgiumba távozott. Monet asszony 1879-ben elhunyt. Alice, Hoschede felesége, Monet-val maradt. 80-as–90-es években Monet elkezdte a sorozat- képeit gyártani. 1926. dec. 5-én halt meg Givernyben, híres, nagy kertes házában.

* Pierre-Auguste Renoir (1841 - 1919) francia impresszionista festőművész. Renoir tanára Gleyre a szemére vetette, hogy "szórakozásból fest", erre azt válaszolta, hogy természetesen, nem is festene másképp. Aline Charigot-tól - akit már gyermeke anyjaként vesz feleségül - 3 gyermeke (Jean Renoir, Pierre Renoir, Claude Renoir) született. Jean fia (Jean Renoir) a 20. századi francia filmművészet kiemelkedő alakja lett (Nagy ábránd). Barátaival Claude Monet-val, Alfred Sisley-vel és Frédéric Bazille-jal, később Manet-val közösen fest a szabadban (plain air). Az 1870-es porosz–francia háborúba önkéntesnek jelentkezik, olyan szegénységben él, hogy alig telik ennivalóra. Az 1871-es párizsi kommün bukása után újra fest barátaival, anyagi helyzete pár év után jobbra fordul néhány sikert aratott családi portré eredményeképp. Élete utolsó részét a Nizza melletti Cagnes-sur-Mer-ben éli, izületi gyulladása miatt már sokszor fáslizott újakkal fogva az ecsetet, de még mindig remekműveket festve.

* Henrie Fantin-Latour (1836-1904) francia realista festő, a Mûterem Batignolles-ban és a 1870Hódolat Delacroix-nak képein világhírűvé vált impresszionita kortársait festi meg a vásznon, mindkettőt 1870-ben festette. mindkettő a párizsi Musée d'Orsay-ban látható.

* Camille Pissarro (1830 — 1903) francia impresszionista és pointillizmus (divizionista - posztimpresszionitsa, az impresszionizmus oldottságát rendszerező, közvetlen utána, belőle eredő irányzat) festő. Dán állampolgárságú. 1870-es porosz–francia háború kitörésekor Angliába ment, feleségül vette élettársát (Julie Vellay). Idősebbik fia, Lucien festő lett. Angliában Turner és Constable alkotásait tanulmányozta. Londonban mutatta be Daubigny Pissarrót és Monet-t egy fiatal francia műkereskedőnek, Paul Durand Ruelnek, akinek nagy szerepe lett az impresszionista festők életében. A porosz háború után visszatért, házát feldúlva és kifosztva találta, ezernél több otthagyott vászonból (köztük Monet-ék is voltak), csak 40 képet talált meg. 1872-ben visszaköltözött Pontoise-ba, a fiatalabb Paul Cézanne is ide jött. A 90-től években Párizst festette.

* Jean Frédéric Bazille (1841 - 1870) francia impresszionista festő. 1860-s években Gleyre svájci festő tanítványai közé tartozott, itt találkozott Monet-val, Renoirral, velük járt ki a szabadba festeni. Ekkor alakult ki az impresszio- nista festéstechnika, ami az 1874-es első közös nagy kiállításukon meg is kapja az impresszionista jelzőt (igaz: gúnyból).

* Alfred Sisley (1839 – 1899) angol, Franciaországban élő impresszionista festő. Gustave Courbet és Jean-Baptiste Camille Corot befolyása erősebb hatással volt rá, mint földijei, Constable és Turner. Sokak szerint a a "legtisztább" impresszionista.

* Henri de Toulouse-Lautrec (1864 – 1901) grófi családból származó francia festőművész, grafikus, a posztimpresszio- nizmus mestere. Tizenévesen egymás után eltörte mindkét lábát (apjával lovaglás közben, apja nem ápolta), ezután megállt a növésben, betegsége alatt, már gyerekkorban sokat rajzol, legkorábbi festményei a lovaglás iránti érdeklődéséről tanúskodnak. 20 évesen Párizsba költözött, ott a Montmartre éjszakai életébe kapcsolódott be, lényegen korai halála (36 év) inkább ennek az életmódnak köszönhető mint növekedési fogyatékosságának. A világ egyik legbiztosabban rajzoló művésze a mai napig.

Toulouse-Lautrec: Vincent van Gogh portréja, 1887

* Vincent van Gogh (1853. – 1890) holland festőművész, a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja. Igaz, hogy apja lelkipásztor, de a családban unokatestvérei múkereskedők voltak, Theo öccse is ezt választja, egyrészt Theo az, aki tovább biztatja festésre, másrészt ő az egyedüli a családből, aki tartja vele a kapcsolatot és akihez Vincent 1886-ban Párizsba megy. Két év múlva a déli Arle-ba költözik, ahova lehívta Gauguint is, együtt dolgoztak az ún. sárga házban, aztán a labilissá váló házigazda borotvával a kezében elűzi vendégét, festőtársát és ezután vágja le fülét (spanyol bikaviadal mintájára). Elmegyógyintézetbe kerül, aztán a munkába veti magát, de 2 év múlva mellkason lövi magát, utolsó napjaiban Theo van vele, a temetésén barátai koporsóját napraforgókkal borítják be.

* Johan Barthold Jongkind (1819 - 1891) holland impresszionista festő, Franciaországban dolgozik.

* Edgar Degas (1834 – 1917) francia impresszionista képzőművész. A nagypapa, Hilaire de Gas, a Francia Forradalom miatt Nápolyba menekült, ott bankár lett, visszatérve Párizsba, ottani bankfiókjának vezetését fiára bízta, aki Auguste de Gas az egykori észak-amerikai francia gyarmatról, Louisianából hozott feleséget, aki Edgar édesanyja lett. A fiatal, 20 éves Edgar 1855-ben beiratkozott az École des Beaux-Arts-ba Fantin-Latourral együtt tanult. A japán fametszetek nagy hatással voltak művészetére. 1866-ban a párizsi Salonban kiállították egy lóverseny tárgyú képét, aztán a színház, az Opera világa foglalkoztatta fantáziáját. 1962-ben barátja lett Édouard Manet, a hozzá hasonlóan jómódú nagypolgári család fia. 1870-ben a porosz–francia háborúban katona volt, bár nem került tűzvonalba, a háború miatt évekig nem festett, de még előtte majdnem összevész Manet-val, KI elvágta a barátja által festett képet, mert úgy vélte, hogy a feleségét nem megfelelően mutatta be, aztán hamarosan kibékültek. 1872-73-as egyesült államokbeli tartózkodása alatt a New Orleans-i gyapotfelvásárló cég irodájáról készít festményt. Amerikából hazatérve Degas ismét a Löverseny témákat dolgozza fel. Az 1880-tól az akt, a nőalak lesz fő témája. Sokan elemezték festészetének impresszionista vagy nem impresszionista voltát, de az elvitathatatlan, hogy korának egyik legnagyobb művésze volt, emberileg rasszizmusa, nőkhöz való viszonya, furcsa visszahúzódásai miatt bírálatok érték, idős korára szeme világa rettenetesen megromlott (ezalatt főleg viszból készült kis táncosnő-szobrokat készített). Az első világháború közben érte a halál.

* Paul Cézanne (1839 – Aix-en-Provence, 1906) francia festő, a 19. századi festészetet gyakorlatilag radikálisan átalakító, a modern irányzatokat elindító posztimpresszioni művész. A sok közölnivaló ellenére furcsán magának való embert az "aix-i remete"-ként is emlegették, művészete 1880-as években érte el csúcspontját (Montagne Sainte-Victoire, Kártyázók). Színkezelése Monet-ékkal rokonítja művészetét, képszerkesztési elvei viszont már túlmutatnak az impresszionistákén.

* George Augustus Moore (1852 - 1933) ír regényíró, novellista, költő, műkritikus, drámaíró. Eredetileg szeretett volna lenni egy festő, ilyen irányú művészetet tanult Párizsban az 1870-es években. Ott összebarátkozott sok a vezető francia festővel és íróval. Különösen nagy befolyással volt irói pályára Émile Zola.

...festmények: Web Múzeum

* Émile Zola (1840 – 1902) a világirodalom egyik legnagyobb, francia regényírója és kritikusa, a naturalista irányzat megteremtője. Dél-Franciaországban, az aixi gimnáziumban Paul Cézanne iskolatársa volt, ő beszélte rá Cézanne-t, hogy költözzön Párizsba. Édouard Manet-ék fetészetét megismerve több eliamerő cikket írt róluk, általában a többi kritikus véleményével szemben. 1898. január 13-án a Hajnal c. újság címlapján megjelent nyílt levélben (J'Accuse – Vádolom!) tiltakozott a köztársasági elnöknél a Dreyfus-per igazságtalan ítélete miatt (Dreyfus igazságatalnul perbe fogott zsidó származású francia hadnagy). A hadsereg (és a bíróság) rágalmazásának vádjával pénzbüntetésre ítélték, két évre Londonba költözött. Szénmonoxid mérgezésben elhunyt írót a temetésen Anatole France búcsúztatta, az emberiség lelkiismeretének nevezve Őt.

* Gustave Courbet (1819 – 1877) francia festő. A modern realista festészet és a barbizoni iskola egyik legnagyobb hatású képviselője. Nem sikerült felvételije a párizsi felsőfokú képzőművészeti iskolába, az École des Beaux-Arts-ba, autodidakta maradt, a Louvre-ban másolta a kedvenceit. Az 1867-es párizsi világkiállításon nem fogadták el A műterem című képét, ezért külön saját pavilonban mutatta be műveit. Képei közül a Svájcban festett a Neufchateli-tó címűt a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzik. Baloldali nézeteivel a kommün alatt erősen kompromittáló tevékenységet végzett.

* Alexandre Cabanel (1823 – Párizs) francia akadémia festő és tanár. A Vénusz születése a legismertebb képe. Émile Zola, az impresszionisták részéről főleg Édouard Manet, Théophile Thoré-Bürger francia író és művészettörténész (aki felfedezte újra Jan Vermeer van Delft művészetét) is bírálta.

* Az abszint magas alkoholtartalmú égetett szesz, neve a fehér ürömfű latin nevéből Artemisia absinthium, de meghatározó ízét az ánizs adja, valamint egyéb fűszereket is használnak fel készítésekor. Hagyományos színe zöld, ezért "a zöld tündérnek" (franciául la fée verte) is nevezik. Az abszintot a 20. század első harmadában az ún. abszintizmusra hivatkozva több országban is betiltották, azonban ennek máig nincs tudományos alapja (sok helyen fel is oldották a tilalmat).

* Az Académie Suisse-t Charles Suisse alapította Párizsban a 19. században, a Quai des Orfèvres és a Boulevard du Palais sarkán. A Delacroix a Cézanne is odajárt.

* Thomas Couture (1815 - 1879) volt, francia történelem festő és tanár. Couture tanítványa volt Édouard Manet, Henri Fantin-Latour, John La Farge, Pierre Puvis de Chavannes.

* Armand Guillaumin (1841 - 1927) francia impresszionista festő és litográfus. Részt vett hat-nyolc impresszionista kiál- lításon 1874-1886-ig, ekkor lett baraátja Vincent van Gogh, akinek műkereskedő bátyja, Theo eladta néhány művét.

« Vissza

» Következő oldal next Next pdf download pdf download

up to page vissza a lap tetejére

Závodszky Ferenc könyve
a festészet történetének egy – általa különösen jelentősnek ítélt – szeletét és annak hatá- sát jeleníti meg szöveggel és nagy képanyaggal. Megpró- bálja az impresszionizmust és annak ma is fellelhető hatását kor-, kultúra- és gondolkodás- történeti összefüggésben, személyes, szinte nyegle hangon szellemesen és nagy ismeretanyaggal bemutatni...

space grafikák kiállítva
Závodszky kitűnő grafikus és festő, tanárként is sok és sok- féle tapasztalatra tett szert, egyaránt figyel szakmai dol- gokra, az általános műveltség kívánatos és többnyire impli- kált összefüggéseire és arra, hogy egy tanítandó közössé- get tanulni akaróvá neveljen. Ez a könyve egyértelműen a nagyközönség számára ké- szült, de hozzáértők is nyerhet- nek belőle új szempontokat és meglátásokat, mindenképpen élvezhetik az ismeretek és a (reprodukált) alkotások szel- lemesen kusza együvé rende- zését, aminek mozgatója és célja végül is a képzőművé- szeti művek szeretete. Závod- szky szeme és és ítélőképes- sége egyaránt jó, érzékeny- sége és hozzáértése mindig színvonalas, könnyedsége pedig hasznosan rejti azokat a kemény problémákat és ügye- ket, amelyekről ír. Ha van könyv, amelyik megfelel a hagyományos utile et dulce, a hasznos és édes (mint szóra- koztató) követelményeknek, akkor ez a közel sem hagyományosan írt és szerkesztett könyv az.
András Sándor


space
--------------------------------------------------
facebook
--------------------------------------------------

Google

www Youtube
space


up to page vissza a lap tetejére



Book - pdf

space


space


space


space
3 book




space
--------------------------------------------------
facebook
--------------------------------------------------

Google

www Youtube
space

up to page vissza a lap tetejére
 

Az impresszionizmus (3.)


Hangol a zenekar (készülődés a nem tervezett forradalomra)
Degas: Opera zenekara
Edgar Degas: Opera zenekara, 1870


E nagy utazás után a hatvanas évekbeli Párizs környékére visszatérve, Manet, Monet*, Pissarro* és Sisley* is a Barbizon melletti fontainebleau-i erdőben fest. Renoir* és Bazille* szintén ellátogat ide, Chailly-ban megismerkednek Diaz-zal (ennek az E-book-lap alján Frédéric Bazille Chailly-ról készített izgalmas tájképe).

Monet: Sziget Port-
Villez-nél, 1897



Pissaro: Út Racquencourt-ban
Pissaro: Racquencourt



Daubigny: Barbizon
Daubigny: Barbizon
Monet: Sziget Port-Villez-nél

A kötődések már nyilvánvalóak. Daubigny Monet-ra és Sisley-re hat leginkább, és főleg Corot, de Millet is Pissarrora.

Együtt készülnek a forradalomra, igaz Manet azt állítja, ő nem forradalmár, hanem csak egyszerű festő, aki a művészetet így tudja csak gyakorolni. Monet is mond hasonlót: festeni úgy kell, ahogy a madár repül, de fogalmaz úgy is: ahogy a madár énekel. Az impresszionisták magja lesz ez az úgynevezett batignolles-i csoport. Henri Fantin-Latour festményén a Batignolles-i műtermében, a festőállvány előtt ülő Manet-t körbevevő társaság – talán inkább már csapat

Henri Fantin-Latour: Műterem Batignolle-ban (1870)
Henri Fantin-Latour: Műterem Batignolle-ban, 1870 (középen ül Manet)

– tagjai ők, lényegében ugyanabból a kompániából, akik a Bazille-nál készült festményen is pózolnak (és amelyre maga Manet festi rá Frédéric Bazille alakját). Guerbois anyó kávéháza is a Batignolles-on várja őket esténként. A festők közül Edouard Manet, Edgar Degas, Frédéric Bazille, Claude Monet, Auguste Renoir, Alfred Sisley, Camille Pissarro, Paul Cézanne, A. Guillemet, a rézmetsző Bracquemond és a Manet-ért lelkesedő költő-szobrász Zacharie Astruc jár ide.

Frédéric Bazille
Frédéric Bazille: Műterem, (1870) (Renoir, Zola, Manet, Monet, Bazille)

Néhány író, Zola és Paul Alexis, Duranty és Théodore Duret, meg a zenetudós Maitre és Nadar a fényképész. Megy a harc köztük is rendesen. Fantin Hódolat Delacroix-nak című festményén mint Rembrandt Tulp doktor anatómiáján a medicinusok állnak sorban itt a művészek és irodalmárok, csak nem a felboncolt emberi kart, hanem minket néznek.

Fantin: Hódolat Delacroix-nak, 1864
Henri Fantin-Latour: Hódolat Delacroix-nak, 1864

Együtt éltetik egymást meg Delacroix-t és Courbet-t, de Manet és Degas megjegyzéseitől tart a társaság minden tagja. Manet nehezen viseli az őt ért kritikákat, Duranty-t egyszer fel is pofozza, amiből párbaj lesz, de mindketten boldogok, amikor a kritikus kissé megsebesül és ezért abbahagyhatják.

A hatvanas évek közepétől isszák már együtt a kávéházban az abszintot, amit egyébként zöld méregnek becéznek. Főleg miután kiderül róla, hogy valóban az. Végül hivatalosan be is tiltják. Sokan isszák kárát, jelesül Henri de Toulouse-Lautrec-en vagy Vincent van Gogh-on sem segít már a hivatal. Johan Jongkindnek szerencséje, hogy negyven évesen megismerkedik Madame Fesser-vel, aki kedvéért abbahagyja az ivást (ezzel meg is menekül a méregtől), de élete utolsó éveiben alkoholizmusa kiújul, és Van Gogh halálát követő év elején dührohama miatt a grenoble-i elmegyógy- intézetbe kerül, és 1891 február 9-én – két hét múlva – meg is hal.

Manet és Degas 62-ben a Louvre-ban haverkodnak össze, mind- ketten odajárnak másolni. Renoir is megszerzi az engedélyt erre, a két Morisot lány is itt koppint.
Degas: Abszintivók

Pissaro: Szajna

Csak az évtized végére alakul ki az a masszív társaság a Café Guerbo- is-ban, akikkel szemben a batignolles-iak megjelölés aztán elterjed. Közel 10 évre rá, 1873-ban érkezik majd Írországból a fiatal G. Moore Alexandre Ca- banelhez festést tanulni,
hamarosan átpártolva az iro- dalomhoz, a Nouvelle-Athenes kávéházban összejön az im- preszszionistákkal (akik ekkorra már szintén áttették színhelyüket ide), az Emlékek-ben Manet fi- nomvonású arcáról és megnyerő őszinteségéről (a festőkirály eh- hez párosuló magassága, jó anya- gi helyzete és divatos öltözködése nyilván hatással volt modelljeire és női tanítványaira, Berthe Morisot sem véletlenül félté- kenykedik majd egy magasrangú katonatiszt lányára, Eva Gon- zalesre, aki 1869-től szintén a sarmos flaneur* tanítványi köréhez tartozik.


Manet: George Moore (részlet)







Manet: Eva Gonzales fest

Degas éles nyelve és szarkazmusa mögött megbújó szellemiségéről és a dán állampolgárságú, közülük a legérettebben festő Camille Pissarro* végtelen kedvességéről ír. Zola és Manet (a fehér kesztyűjében) elnököl, de ahogy már említettük, többek között jön néha a csontos, bütykös kezű Paul Cézanne, akinek Aix-en-Provence-ban kalaposból hi-
telezővé, majd magát bankárrá felküzdő szigorú apja ellene van fia művészi törekvéseinek, a szintén bankárfiú Degas, akinek az amerikai kontinensen lévő (1803-ig még Franciaországhoz tartozó) New Orleansban élő francia családból származó szép kreol anyukája van, még nem utálja igazán a szakállas zsidó Pissarrot*. Idejár a vékony volt porcelánfestő, Renoir és 1869-től az anyagi gondokkal küzdő Monet is. Munka közben a Louvre mellett az Académie Suisse-ben is ismerkednek egymással. Többek között C. Pissarro és Guillaumin, de megszakításokkal Paul Cézanne is látogatja ezt a szabadiskolát. Manet, 18 évesen, a Dekadens Rómaiak című nagyméretű vásznával szép hírnevet szerzett Thomas Couture műtermébe kezd járni, aki néhány év után megelégeli, hogy nem hogy másképp fest mint kéri, de a többieket is ilyesmire biztatja, el
Cezanne: Önarckép



Degas: Gyapot-
szedők
is tanácsolja – 1856-ban – egy idő után. Manet-val tart egykori barátja Antonin Proust is, aki 1881-ben a Gambetta kormány Szépművészeti Minisztere lesz és Visszaemlékezéseiben leírja ezt a tanár-tanítvány ellentétet Couture és Manet között.
Rouen, amit Jongkind itt többször lefest, egy Szajna parti nagyváros Franciaország északnyugati felső-Normandiai részén, de igazán attól válik híressé, hogy Monet a Roueni katedrálisról 1892-94 során több mint 30 képet festett .
Jongkind

A sokat emlegetett Barbizon melletti fontainebleau-i erdőrészlet Chailly-nál, Frédéric Bazille egyik legjobb tájképén
Bazille

« Vissza            up to page vissza a lap tetejére

A könyv szövegét tartalmazó lapokon, az
oldalon a szavak kereséshez nyomja meg
a  Ctrl  F  billentyűt, a képernyőn erre
(alul vagy fent) megjelenik a keresés opció.