Ismeretelmélet (2.) betüméret + - search

Az érzékeléshez 5 érzékszervünk van: látáshallásszaglástapintásízlelés. Ezek valamelyikének a használatával vagyunk képesek érzékelni. Ezekkel ismerkedünk meg a világgal, észleljük őt, rajtuk keresztül tehetünk szert ismeretekre, tudásra. Érzékszerveink az ingert észlelik, feldolgozzák, eljuttatják az agyba és többféle szempontból értékelik.
Mind fontos, de gondoljuk el, hogy melyikről mondanánk le. A látásról nem. Nem véletlenül a látás van az első helyen. Sokszor fogom emlegetni a tárgykörben a következő állításom: ha átlátunk egy folyamatot, akkor értjük, akkor tudjuk, a látás valamilyen módon „megy”, ez a látásmód, ez elvezet az átlátáshoz, az átlátással megértünk, ez maga a tudás.
Ha értelmesen akarjuk szakmánkat, az életünket megélni, tegyük fel a kérdést: valamit hiszünk vagy tudunk? Ez az Ismeretelmélet (más néven episztemológia (episztémé = tudás + logosz = elmélet) vagy gnoszeológia (gnószisz = ismeret + logosz) a megismerés feltételeit, határait kutató tudomány. Tehát valamit hiszünk vagy tudunk? A tudás = az igazolt hit. 2 dolgunk van: 1. bővítsük ismereteinket ,2. ezt elemezve gondoljuk át: ez a tudás. Ez az elme már nem arra való, hogy használjuk a mindennapi lét fenntartásához, hanem az életünk megértéséhez. Ettől ember az ember.
Ismereteket 2 forrásból szerezhetünk: tapasztalatból (a posteriori) vagy gondolatból az agy működése révén (a priori).
Az a priori fogalmak (ideák) az empirista filozófiában merülnek fel: azokat a fogalmakat jelölik vele, melyek nem származhatnak a tapasztalatból (pl. a szubsztancia (lényeg) fogalma, az az, eldönteni, hogy mi a lényeges [Máté]).
Azt nem tapasztalatból döntöm el, hogy a gyerekeim élete fontosabb az enyémnél vagy bármi másnál. Ez apriori.
Tovább összefoglalóan csoportosítva ismereteinket, gondolkodási irányunkat még  két osztályba sorolhatjuk:
hogy hogyan bővítik ismereteinket, azok aszintetikus igazságok, vagy inkább magyarázzák azokat, ezak az analitikus igazságok. Az a priori (lat. "abból ami korábban van") a tapasztalatot, a tényeket megelőző tudás; ellentéte az a posteriori, azaz a tapasztalatból származó ismeret. Eredetileg a késő skolasztika Arisztotelész fordításaiban merül fel, melyben az okból az okozatra történő következtetést a prioronak, az okozatból (azaz a tapasztalt jelenségekből) az okra történő következtetést a posteriorinak nevezték. Az apriori kifejezés bekerült az általános használatba, az aposteriori nem. Az újkori filozófiában módosult jelentést kap: az a priori kijelentések – azon kívül, hogy tapasztalattól függetlenek – szükségszerű és univerzális érvénnyel bírnak (pl. Descartes).
Hogy szerzünk ismeretet, érzékelünk tapasztalatot? Már megállapítottuk, hogy az 5 érzékszervünkkel történő észleléssel és az új infók beépítésvel a gondolatainkba. Aki kételkedik mindenféle tudásban addig, amíg nem szerez megfelelő bizonyosságot róla, őt nevezik szkeptikusnak
Alapvetően kétféle szkepticizmust különböztetünk meg. filozófiai szkeptikus iskola, amely kritikusan vizsgálja, hogy az érzékek által közvetített valóság és a szerzett tudás mennyiben feleltethető meg egyáltalán a valóságnak, illetve lehet-e bárki is birtokában a tökéletes igazságnak, vagy van-e valamennyire általánosítható igazság. Az apriori következtetések egyrészt igazolt gondolati előfeltételek premisszák (kiindulópontok) nélkül, másrészt a következtetés szabályainak betartása mellett tapasztalati megerősítés nélkül is helytállóak (például a matematikai bizonyítások). Az apriori dolog, fogalom:  az eszme, az idea. Az a priori kijelentések tapasztalati adatok felhasználása nélkül tehetők: például "két páros szám összege szintén páros szám" kijelentés érvényessége közvetlenül belátható – ezt írja/idézi a Wikipédia. Tovább mennék: gondoljunk bele, az az lássuk át, hogy két páratlan szám összege mindig páros és egy páros és egy páratlan: az mindig páratlan. A másik szkeptikus a gyakorlati állásfoglalás (tudományos), amelyben valaki az olyan állítások valóságosságát kérdőjelezi meg, amelyek nincsenek a tudományos módszerrel igazolva.
A tudományos szkepticizmus a legerősebb kritikai gondolkodás és a tudományos módszer elveit ismeri csak el.
Ahogy Szent Ágoston (bibliája) harcolt Arisztotelésszel úgy a teológia ma is a tudományos szkepticizmussal. Két filózófust kiemelnék, beleolvasni munkáikba a témában: Bertrand Russel (teáskannája) és Kant Tiszta ész kritikáját.
Immanuel Kant filozófiájában központi szerepet játszik az a priori fogalma. Szerinte a kijelentések feloszthatók az analitikus-szintetikus és az a priori-a posteriori fogalompár segítségével. A filozófia feladata a priori szintetikus állítások rendszerének feltárása. Egy állítást elhihetünk saját tapasztalatunk alapján, vagy eltérő módon is. Például a Pitagorasz-tételt elfogadhatjuk az ismert bizonyítás alapján, és elfogadhatjuk azon az alapon is, hogy aki nekem elmondta az igazat mondott a múltban azaz számomra hiteles forrás. Ebből következik, hogy ismereteink megkülönböztetését konkrét esetekben a hit alapján kell megtenni, és nem a hit tárgyát képező probléma alapján. Így az Isten létezésébe vetett hit az ontológiai istenérv alapján a priori kerül elfogadásra, míg a tervezettség-érve alapján a posteriori.
  (forrás Wikipédia, Závodszky)

 

A könyv szövegét tartalmazó lapokon, az
oldalon a szavak kereséshez nyomja meg
a  Ctrl  F  billentyűt, a képernyőn erre
(alul vagy fent) megjelenik a keresés opció.