Vizualitás (Ismeretelmélet 10. - percepcio) betüméret + - search

A látás kultúrája 1.
Kongó
Kongó KongoAfrika,Kongó

Mit jelent látni dolgokat, erre a kérdésre megfelelni hosszú lenne, nagyon sok oldalról meg is lehet közelíteni, meg is tettük már nem egyszer, maga a gondolkodás szinonimája is szinte, pontosabban a megértésé, amikor azt mondom, hogy átlátom ezt a dolgot, akkor azt is mondom, hogy értem ezt a dolgot. Most nézzük meg (ugye itt is ez a szóhasználat, ami a vizsgáljuk meg szinonimája itt) azt, hogy valaminek az észlelése mint egy folyamatnak része, milyen eredményre, eredményekre vezethet. Élve a mindennapjainkat, folyamatosan érzékelünk, észlelünk dolgokat, ezek reakciókat váltanak ki belőlünk. Hallunk sírást vagy nevetést, tudjuk hogy egy embertársunknak épp bánata vagy öröme van, ha valakit látunk futni az utcán, annak vagy dolga van vagy edzi a testét éppen (maradjunk az egyszerűség kedvéért annyiban,  hogy ha meg kergetik, akkor is dolga van).
A Wikipédia azt írja az észlelésről, először Descartes passzív percepció néven ismert okfejtésével indítva, miszerint az észlelés során különböző esetek sorozatát feltételezhetjük: környezet → bemenet (érzékek)→ feldolgozás (agyban) → kimenet (reakció). Bár a pszichológusok, filozófusok és neurológusok nagy része alátámasztja ezt az állítást, a teória elhanyagolttá vált manapság. Az aktív percepció elmélete az érzéki csalódás (illúzió) kutatása során is felmerült, különösen Richard L. Gregory munkálatai folyamán. Mivel ez az elképzelés mindinkább bizonyítékot nyer kísérletek sora által, feltételezhetjük, hogy erőteljes kapcsolat van "leírás" (agyban)↔ érzékek ↔ környezet között, mely tényezők mindegyike igaz a tapasztalás közvetlen meglétére, lineáris koncepciójára.
Most olyan történetet mesélek el, ahol egy ilyen észlelés mit is indíthat el - számolatlanul lehet példát hozni ilyesmire – én azért ezt mesélem el, mert ezt hosszan végig lehet követni onnan, hogy az észlelés után megfogalmazott észlelet elindít egy reakciót, ami akár világot megváltoztató eseménysorozatot indukált. A történet több mint 100 éve kezdődik Afrikában.  A Kongóban  a 19. és 20. század fordulóján történt események az emberi jogok kérdésének, a természettől való elszakadás következtében is felforduló értékítélet mibenléte, az életet a kapzsisággal elpusztító társadalom képe rajzolódik ki. Talán a szaporodó válságok indokát is kereshetjük ezen a téren is.

Alice és John Harris híres (Belga - Kongói) története

A történet főszereplője Alice Harris (John férjével együtt), akik 1904-ben misszionáriusként Kongóba mentek és egy Baringa nevű faluba kerültek, ahol akkor épült kórház, mind a protestáns misszió, mind a katolikus misszió azóta együtt üzemelteti Baringában ezt. Azt a történelmi tényt érdekes megemlíteni, hogy az emberiség történelmében a legna- gyobb magántulajdonban lévő ingatlan valaha talán Afrika egy középső darabja volt, körülbelül akkora, mint Európa, ezt megszerezte a belga király 1900 körül (1885-1908), II Leopold, tehát a belgák királya egy személyben volt de facto tulajdonosa a több mint egy millió négyzet mérföldnyi országnak Közép-Afrikában (Magyarország 93.036 km2 , 1 mér- föld az 1,6 km, tengeri mérföld pedig 1,8 km), abban a formában ahogy ma is létezik a már Kongói Szabad Állam,
Congo Map
melynek fővárosa Leopoldville. Mivel az ipari fejlődés következtében megnőtt a kereslet a gumi iránt is, és Afrikában Kongó nagy gumiültetvényekkel rendelkezett, ezért II Leopold ki akart szakítani egy szeletet a csodálatos afrikai tor- tából (magnifique gateau africain), nem is országa, hanem saját személyes tulajdonába vette Kongót. Igyekeztek jó hírét kelteni a belgák ottani életének, csábító képek jelentek meg az akkori uralkodó osztály és a már akkorra kialakult nagypolgárság körében népszerűvé vált korabeli újságokban, az ott éló afrikai törzsek természetközeli életét bemutató tudósításokkal. Alice találkozott olyan gyerekkel, akiknek hiányzott a kéz- és lábfeje. Alice, ahogy misszionáriusi mun- káját folytatta Kongóban, egyre több hasonló gyereket látott. Itt had vessem közbe, hogy mikre gondolhatott volna, erre jóval későbbi példát említve, a Contergán ügy. Az ötvenes években születtek a Contergan-bébik, akiknek édesany- juk a hasonló nevű gyógyszer szedésének következtében torzszülötten hozták világra gyereküket, kéz vagy láb, vagy mindkettő nélkül jöttek a világra. Állítólag a  tragédiát okozó szer hatóanyaga ismét forgalomba került, miközben a gyógyszerfejlesztő máig nem ismerte el hibáját. Most nyilván időben fordítva követték az események egymást ahhoz, hogy a misszionáriusnő arra is gondolhasson, hogy Contergán gyógyszer következtében így született gyerekeket lát. Egyébként az úgynevezett Ratkó korszak (1950-1956 időszaka, Ratkó Anna minisztersége idején megvalósított népes- ségpolitikájának és annak következtében megvalósult korjelenségnek elnevezése) hatalmasra duzzadt gyermekszületési száma és a fogamzásgátlás igénye hazánkban komoly összefüggést mutat és egyben elgondolkodtató akció/reakció viszony elemzésére jó példa mindenféleképp. Visszatérve a 20. század elejei eseményekhez, a vonzó életnek bemutatott kongói valóság borzalmakat fedett el. Egy belga raktári segédmunkás észrevette, hogy a Kongóba kimenő rakomány döntően fegyvert és lőszert tartalmaz. Elkezdett információkat gyűjteni, ő hívta fel talán valójában a misszionáriusok figyelmét, akiknek sikerült lefényképezni a valóságot. Mi történt a belga király személyes tulajdonában lévő Kongóban? A gumiültetvényen dolgozó afrikai munkások, ha nem teljesítették a kiírt normát, akkor a rabszolgatartó belga dolgoz- tatók egyike hazavitte és ott levágta büntetésül feleségének a kezét, kézfejét, ha ez még egyszer előfordult, akkor a gyerekének, gyerekeinek kezét vágták le. Ezt fényképezték le a misszionáriusok.

Kongo ff

A leghíresebb fotó Alice és John Harris házaspár sorozata lett, Alice visszatért Kongóiból  1905 -ben és Nagy-Britanniát körbeutazva mutatta be  a sokkoló fényképeket, egyben előadásokat tartott, amivel  elítélte Leopold uralmát. Lipót király és a kolóniája megpróbálta lejáratni a fotók készítőit, kihasználva a protestáns és katolikus ellentétet (Harris-ék a protestáns misszióhoz tartoztak), próbálta úgy beállítani, hogy ideológiailag motivált a gyarmatosítás ellen.

Kongo ff

De a fotók magukért beszéltek, és a közvélemény szembefordult az elborzasztó gyakorlatot Kongóban folytató belga kolóniával, hogy Leopold végül lemondott és a kolónia a belga állam tulajdonába került 1908-ban. Még Mark Twain is népszerű röpirat jelentetett meg az ügyben. Ez volt az első sikeres emberi jogi kampány a történelemben, ez volt az első ilyen nagy és sikeres médiakampány is egyben.

A szolidaritás – ezt is állítja az amerikai filozófus, Rorty – nem olyan valami, ami apriori, ami adott, eleve létező, amit fel lehet fedezni, hanem ezt létre kell hozni a semmiből, meg kell alkotni. Nincsen történelem fölött álló etikája az emberiségnek, legalábbis egyelőre. Az emberiség önmeghatározása már ott kérdés, hogy mit jelent nekünk a „mi” és mit foglal magába az „őket” kifejezéseink, mit határoznak meg ezek a határozó szavaink.
Rorty felveti a Ne ölj parancs erősségét, felteszi a kérdést, mennyire abszolút és egyértelmű parancsa az emberiségnek? Könnyen válaszoljuk rá, hogy az életünket meghatározó parancsok egyike, erre a filozófus ezt mondja: „Ne ölj, hacsak nem országodat védő katona vagy, hacsak nem egy gyilkost akadályozol meg tettének elkövetésében, hacsak nem az eutanázia irgalmas kivitelezője vagy.”

A posztmodern filozófus, a francia Jacques Derrida szövegértelmezési hevületével megvizsgálva  John Dewey amerikai pragmatikus filozófus téziseit, akinek tanítványa, Richard Rorty szerint tanára „hatvan évig próbálkozott azzal, hogy minket felszabadítson Platón és Kant szolgaságából”, nyilván sokan más más értelmezést írnának le erre a megállapításra. Gerlóczy Ferenc Posztmodern Etika témában  Az általános viszonylagos című fejezetben ezt írja Rorty magyarországi látogatása kapcsán:  „Fel kell adnunk azt az elképzelést – magyarázta Rorty –, hogy léteznek feltétlen, transzkulturális morális kötelezettségek, amelyek egy változatlan, történelem fölötti emberi természetben gyökereznek.” Szerinte ez a – Platón és Kant mellőzésére tett – kísérlet köti össze egymással az amúgy más-más utakon járó Nietzsche utáni európai és a pragmatikus amerikai filozófiai hagyományt.Rorty ezzel persze nem mondta egyszersmind azt is, hogy a mindig, minden körülmények között érvényes erkölcsi parancs, a „kategorikus imperatívusz” felesleges lett volna.


 Gúnyrajz a harácsoló Leopold királyról
Leopold, belga király    Leopold király belga Leopold,
(Závodszky)

 

A könyv szövegét tartalmazó lapokon, az
oldalon a szavak kereséshez nyomja meg
a  Ctrl  F  billentyűt, a képernyőn erre
(alul vagy fent) megjelenik a keresés opció.